|
|
|
|
A faseb kezelésről
| A lomblevelű
fák sebei általában gyorsabban
gyógyulnak be, mint a tűlevelűekéi, mivel
törzsükben és ágaikban
több tartalék tápanyaggal rendelkeznek,
a tűlevelűek viszont képesek gyantával befedni a
sebet, gátat szabva ezzel a fertőzéseknek.
Emellett a különféle
fafajok
sebhegedő-képessége is jelentősen
eltér. A
gyümölcsfák közül az
alma, körte jobban
regenerálódik, mint a csonthéjasok
és
héjasok. A díszfák
közül
különösen jó a vadgesztenye,
ezüstjuhar,
tölgy, nyár, hárs és tiszafa
hegedőképessége, viszont igen gyenge a
gyertyáné, az ezüst-, és
erdei fenyőé,
a mezei juharé, a bibircses nyíré, a
fehér
fűzé és a
páfrányfenyőé.
|
| A sebek
gyógyulását
nagymértékben befolyásolja a
fák erőnléti állapota, ami a
környezeti adottságok, a kezelés,
és a kor függvénye. A
legyengült, beteg vagy öreg fák sokkal
nehezebben gyógyulnak, mint a fiatalabbak és
egészségesebbek. A sűrűn, vagy rossz helyre
ültetettek szintén nehezen
regenerálódnak. A ritka metszés
magával hozza a nagy sebek
képződését, minek
hatására sok erőteljes új
hajtás képződik. Ezeket aztán
évekig ritkíthatjuk mire helyreáll a
korona szerkezete. A ritkán végzett
metszés szintén rossz
következménye, hogy ha túl hirtelen
tesszük ki a törzset a nap perzselő
hatásának, sokszor az is a fagyhoz
hasonló nehezen gyógyuló
kéregrepedésekhez vezet. |
| A sebeket
lezáró hegszövetek
kialakulása elsősorban a fotoszintézis
során keletkezett anyagokkal való
ellátottságtól függ.
Ezért a seb akkor gyógyul jól, ha
szélei szomszédosak az
asszimiláta-szállító
aktív háncsszövetekkel, valamint a seb
felett levelek helyezkednek el. Ha csonkot hagyunk és azon
nincs rejtett rügy sem, akkor nem fog begyógyulni a
seb, hanem elszárad. |
| Nagyobb ágakat a
törzshöz legközelebb, azzal
párhuzamos metszlappal vágjunk le. Fontos, hogy a
seb felülete egyenletes legyen, ezért
éles metszőollóval dolgozzunk,
vigyázzunk, hogy a kéreg ne szakadjon le. A
vastagabb ágakat több menetben vágjuk
le, először az alaptól nagyobb
távolságra, majd a megmaradó csonkot.
|
|
A
sebek kezelése azért fontos, mert a
sérülések utat nyitnak a
különféle
káros mikróbák, főleg a
kórokozó
gombák számára, melyek a fatest
korhadását is okozhatják.
Ezért a sebek
hegszövettel való teljes
lezáródásáig gondoskodnunk
kell azok
lezárásáról és
fertőtlenítéséről. Ezt sebkezelő
anyagokkal
érjük el. Kisebb sebeknél
elég a
metszés utáni réztartalmú
permetezés, nagyobbaknál viszont ún.
fasebkezelő
anyagokat használjunk. Ezek lehetnek paszták -
pl.
Betica, Fagél
- , kenőcsök - pl. Biocera, Fabalzsam, Fadoktor, Florasca,
Vulneron -, és aeroszol (Faplaszt). Az olajfesték
is jobb mint a semmi, de nem ad olyan tartós
védelmet - sőt esetenként gombaölő
és gyógyító
hatást -, mint az imént említett
anyagok. |
Ne feledkezzünk el
a
régóta ejtett, de be nem gyógyult
sebek
kitisztításáról
és
újbóli
lezárásáról sem!
Nagyobb korhadásokat kaparjunk ki, és ha
víz
gyűlhet össze bennük biztosítsuk
valamilyen
módon annak elvezetését,
akár úgy,
hogy lyukat vágunk a törzs oldaláb
A FAGÉL
-
OLTVÁNYKEZELŐ PASZTAKÉNT IS
KÍVÁLÓ.
A
két növényrész
összeillesztése után FAGÉLLEL
ecsettel bekenjük a
felületüket.
A paszta
megszáradása után rugalmas, gumiszerű
gyűrűként
rögzíti,
védi az
oltást. A hatékonyság –
megeredés – a 90%-ot is elérheti,
ami
az oltóviaszoknál
nagyon jó eredmény!
A
FAGÉL -
VADRÁGÁSOK MEGELŐZÉSÉRE ÉS
KEZELÉSÉRE IS ALKALMAS.
A
veszélyeztetett fák
törzsét kenjük be FAGÉLLEL, ez megszáradva
lélegző
bevonatként a
fát nem károsítja, de a vadak / őzek,
vaddisznók, stb./
nem
szeretik, így a
fakéreg lerágásával, sok
esetben a fatest letépésével a
fát
nem
tehetik tönkre. A
már rágott fakéreg vagy
fatörzs pótlására,
kezelésére
is
sikeresen
alkalmazható. Önmagában a
FAGÉL paszta, vagy finom, szitált
fűrészporral
összekeverve. Ezzel, nagyobb méretű,
mély fa üregeket is bevonhatunk.
Jól
összeépül a
károsított élőfa anyagával,
jelentősen meghosszabbítva annak
élettartamát.
|
|
